Azt mondják, a csend jót tesz, hallod is ha akarod, gondolkodásra ösztönöz és alig várod, hogy valami megtörje. Gondolkoztam, hogyan lehetne képbe önteni a csendet...nem olyan képpel, ami azt mutatja itt az ég világon semmi nincs és nagy nihil a környezet, hanem a minimalizmussal. Nyilván nagyon nagy okosságot jelentettem be, de egy nagy tálban egy szem borsó is csend és a sivatag homokhullámai is csend és egy levetett zokni a padlón ellenfényben, az is csend a számomra. Azt is mondják a csendben lehetőséget kapsz új dolgokat kitalálni, elgondolkodni azokon a dolgokon amiket tettél, jó, nem jó, majd azon agyalni ,hogy elszúrtam ezt és ezt és hogyan lehetne vajon jóvátenni, megmásítani és máris nincs csend  a fejedben. Újabb terheket szülsz a csendben és pár perc alatt hatalmas zűrzavar keletkezik. Bár a káoszban hamarabb gyöngyszemre lelek, mint a rendben, rendet teremteni néh aiganis kell. Hol a kis agyamban, hol a környezetemben. Ismét okosságok rohama! Éjjel 3-kor kipattant a szemem. Képtelen voltam visszaaludni és azon gondolkodtam, vajon miért lőttem le vadászat közben két ártatlanul szánkózó embert??!! Majd rejtettem őket a hó alá és szánkójukat darabokra törtem...Ki érti ezt? Visszaaludtam és reggelre sem fejtettem meg ezt a kérdést. Jöhetett a kávé teaszűrőn át(sikeresen eltörtem a kávéészettem), friss kipufogógáz az ablakon át, eltévedt darazsak hajkurászása, rituális szertartások a NET körül...

Virágbaborulás van mindenhol, imádom az illatát. Imádom a látványt, ahogy a tél utáni melegtél érzés kerülget, amikor a fák ontják áldásukat, a szirmok belehullanak a hajamba...majd este kipottyannak a szőnyegre, mosolyt csalva szájcsücsökbe: "ma is esett"...

Rollerrel közlekedni, csak jobb combra gyúrni jó, ha a végén beülsz egy jó kávézóba, bámulsz ki a biciklikre, napsütötte falakra, tejeskávét szürcsölve mézzel. Azt hiszem néha sikerül kikapcsolni a külvilágot, élvezni a jót, gyönyörködni a szépben, bámulni a Dunát, lemenő napsugárba gázolni, árnyékvilágot követni, szélben fürdeni...

Mert számít mire vesztegeted az időd, de ha nem jut arra ,amiket igazán szeretsz, üres maradsz. Csak egy nagy nagy üres lyuk fog tátongani, amit képtelen leszel betölteni mindenféle haszontalan dologgal, hogy enyhítsd magányod és az elvárásaid! Bölcs gondolatok születnek ma, mert megvilágosodtam :))) vagy csak rájöttem ha nyitsz, feléd is nyitnak és ez nem eszeveszett nagy bölcsesség csak egy pofon egyszerű dolog.! Az idióta szabályokat pedig félre kell rani.......

Szárított kutyaszar kering a levegőben és áthatja az ünnep meghittségét. Ma nem kell koránkelni, ma nem kell megfelelni. Bár hétköznapi hétvége van, az emberek tömegesen mennek ki oda, ahol azt sejtik csak ők lesznek. De ott van az a párszáz ember is, akik szintén ezt hiszik! Eregetnek sárkányt, esznek szendvicset délben, átmennek másik helyre, ahová kora reggeli strandolóként leteszik plédjüket, de tudják ,délre más a helyzet.
Készítenek napos virágos felhős gyerekezős képeket, majd holnap újra nem kelnek korán. :) Én sem!

Elszáll minden gond, mint a felhő! Nem lesz itt semmi gond kéremszépen!! :))

Te jóó ég mennyi elvesztegetett idő! Mennyi pocsékba ment terv, mennyi nemalvás ésatöbbi hasztalan lenne fel is sorolni mind! Hatalmas érzés a szabadság!! Végre! és ehhez ennyi idő kellet???? Boldogság projekt ON! :)) Erről könyvet kell írni, vagy legalábbis leírni, leúsztatni a Dunán, menjen jóóó messzire!!! Hihetetlen!!! FÁÁÁK!

:D jeeeeeeeeeeeeeee

Meglévő szerelem társat keres... és majd ha az ágakat visító kétszárnyúak lepik el, macskák vinnyognak a sikátorban, virágba borulnak az erkélyek és ablakok ,a szívek sem maradnak parlagon, hintett magvak hoznak hajtást ,mit vagy letépsz vagy letépek én!

Várakozással teli napok, izgalom, félelem az újtól és öröm az újban... Remélem egyszer én is átélem ezt. Ja! Mindig az hajtogattam, minimum 3 fiút szeretnék majd :)) Igen, lehet engem hülyének nézni, de szerintem hihetetlenül jó dolog lehet az...meg úgy amúgy is... Majd meglátjuk mit hoz a jövő..kolostort vagymi :)))))

Eljött az idő, hogy ne szivassam magam tovább. Továbblépek, mert idiótát csinálni magamból nem jó, viszont rossz :))) Kapja be az összes hétfő! :))

"Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát‐ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki..." Müller P. -érdekes és egyben elgondolkodtató...

Napi álom: vidámpark bejárata előtt kígyózó sorban állás kölykökkel....életemben nem voltam vidámparkban, nem is ez minden vágyam, sőt, talán sose volt, de most ott áltam és soha véget nem érő rettenetnek indult...

Kérdezd meg 'hogy vagy ma?' , 'jó napod volt?' , 'mesélj, mik történtek Veled?' - ma ezt fogom tenni!!!

..... hiány...ajjjjjjjjjjjjjjjj! A fenének vannak érzések máár!! na! :)

Gondoltam milyen ügyes leszek, erőt veszek magamon és tisztázom azokat a dolgokat, amik káoszt és kétséget okoznak bennem. Aztán rájöttem ez egy bennsőséges valami, ezt négyszemközt, személyesen kell megbeszélni, nem telefonon, nem üzenetben, nem emailben...Legyen így...boah! :)

Végigsírt születésnap, hogy mire jutottam, elfelejtett ebéd Velem, egy szuper fotó, ami végre sikerült, elvesztett 40 kép, egy jó film este, némi bor...gondoltam megosztom Veled, aki haszontalanul töltöd itt a gép előtt az idődet! Alkalmatlan nap, mondta ezt ma valaki. MIlyen találó szó...mégis rohadtul meg kell találni azt, amire alkalmas lehet. Majd egy új szó:ESÉLY...

Amíg a rászáradt kávécsíkokat bámulom a kedvenc bögrémen, eszembejut, hogy mit is álmodtam...Nem túl üde álom, de aki ismeri ezt a blogot tudja, hogy itt aztán minden megtörténhet az éjj leple alatt...A bejárati ajtó kilincsének rángatására ébredtem. Ki a franc az és miért akar mindenáron bejönni ide? Természetesen elmebeteg kilincsrángatókat nem engedek csakúúúgy be. Kikukucskáltam az apró nyíláson és a férfi ,akit életemben nem láttam ,igen igen zaklatottnak tűnt. Hogy betöri az ajtót, ha azonnal be nem engedem. Kicsit persze beszartam, de gondoltam majd elmegy...Nem így lett. Amikor újra kinéztem a kukucskálón ,egy kannából folyadékot locsolt az ajtóra, ami végigfolyt a fa repedésein és befolyt a küszöb alatt a papucsomig...A következő pillanatban lángokban állt az ajtó, én pedig rohantam az ablakhoz, hogy majd ott kijutok...laza 7 méter..mi az nekem?? MAjd az ugrás előtt felbredtem...Nem engedte még az álmom sem, hogy megtegyem...Tehát túléltem :D Várom a holnapot. Keresem az esélyt az újra...

Meg fogod ismerni az utad! Az csak a Tiéd, csak Neked van fenntartva...lesz rajta köd, gödör, akadály, de ezeket mindenkinek magának kell megjárnia...Élj úgy, hogy amikor belenézel a tükörbe, elmondhasd, igen ezt megjártam, igen ez az én életem, nézd milyen jóóóó dolgok voltak benne! Ha nincs nyitva a szemed, nem látod meg a lehetőségeket, ha nem látsz, nem veszed észre az örömöket és elszalad minden melletted! Közhely, de ragadd meg a napot! Lehet minden nap örömteli...mondom ezt úgy, hogy nem tudom mit fogok enni egy hónap múlva. De nem érdekel..."hisz az ég madarai sem vetnek és aratnak"...Hiszem, hogy ha a jobb dolgokat akarod meglátni, azokat is fogod látni! Először csak indulj el, mozgulj meg, majd nézz szét és cselekedj! Hogy ezt milyen időközzel teszed, rajtad múlik! Lehet azt látod, még csak utam sincs amin menjek, nemhogy menjek azon és bármit is tegyek! A vak beszél-ne így...de az is használja a fülét és kezét és száját. Nem elégszik meg azzal, hogy vak és..hááát bakker ez van! Nem! Használja azt, amije van! És amikor jó napok jönnek nem vagy boldogabb? Nem ugrálsz örömödben, nem érzed azt, hogy hegyeket mozgatnál meg? Hát higgy...egy kicsi is elég...

Oké, hogy nem lesz forróvíz ,ha nem kapcsolom be a vízforralót, de mentőhelikopterből kiesni ,az már igen igen ciki :D:D

Hatalmasat estem, ráadásul hanyatt. Rettenetesen bevertem a fejem, elvesztettem az eszméletem, úgy is mondhatnánk "eszméletlent" zuhantam. Hamar púp keletkezett és némi vérszivárgás...Felkavarta a szelet a lapátok minden egyes fordulata..sötét minden ,majd a lapátok újra hadonásztak felettem. Már éppen felszállnánk, amikor süvít be a szél az ajtón egy résen. Nincs bezárva...majd csak bezárja valaki nem? Neeeeem?? NEEEM??? -Kérem szépen az ajtó nincs bezárva! -azt hiszem senki nem hallotta, csak bent a fejemben valaki... Úgy is lett! Félig kicsúsztam amikor észrevették, még földközelben..utánanyúltam a furacsatos ajtónak, majd nagynehezen bezártam... -Na látod megy ez!- köszi kedves pilóta, de rohadtul fáj a fejem és már a kezem is...nem mehetnénk már??...

Tisztán emlékszem , amikor kiskoromban rettenetes szomjúsággal rontottam be egy szánkózás után a konyhába! Felkaptam a bögrét ami az asztalon volt -mert tea aaaaz mindig volt! - és jól meghúztam... Fénysebességgel jött vissza a sütésből maradt olaj a nyelőcsövemből a konyhaasztalt beterítve...

Az egyik reggelre 70cm-es hó esett. A földszinten laktunk, de az a magasság is volt minimum 4-5 méter. Talán 7 lehettem és mindenáron ki akartam ugrani az ablakon, hogy a hóba süppedhessek. Nyilván nem néztek volna hülyének, hogy kiugrok az ablakon. Főleg, ha utána feltápászkodom, berohanok az ajtón és újra kirepülök...

És a mai ebédmeghívás:

"Gyere át ebédre! Sütöttem szárnyast. A gyerekek is nemsokára jönnek, eggyel többen lesznek:) Van 3 mellem, 4 combom,..."

"..és hogy találsz magadra ruháááááát?"

Jeges és széttépi az arcom, de leszarom! Csend és nyugalom van, bár belül tombolok. Iszonyatosan akarlak! Veled szeretnék lenni, együtt lélegezni, tábláról táblára ugrálni... Sosem értettem az ömlengős írásokat, nem szerettem a verseket, mert nem értettem őket. Ha valamit nem csak a képzeletedben élsz meg, akkor éled meg igazán. Kicsit az vagy, amit minden nap megteszel ezért...Fú de okosnak hangzik, de rohadtul éltető lehet ez:)

Először szólaltam meg aznap...kissé érdesen hangzott és még magam is megjiedtem a saját hangomtól. "De jó , hogy itt vagy...!" Úgy tettem, mintha Te volnál és megfogtam a kezét. Nyilván nem nézett teljesen őrültnek, de mégsem rántotta el az övét...Három lépésen keresztül kísértem, majd hirtelen irányváltással az út másik oldalán teremtem. A szemem sarkából láttam, hogy megáll, ledermed, nem érti. "Ki a fene volt ez???" majd jobb szájcsücske mosolyra fakadt és bár lassabb léptekkel, de továbbsétált.

...szeretem ha tükörképpel egy másik világ nyílik meg alattam, szeretem ha táncolnak a felfestések, szeretem ha lassan úszik a jégtábla, szeretem ahogyan a Hilton ablakai tükröződnek, szeretem a lustán elnyúló árnyékokat, szeretem a beszűrődő zajokat, szeretem az égbolton bekukucskáló napkorongot...

http://vimeo.com/36231134

Esőben, hóban, sárban, napsütésben, szélben és az összes időjárási rettenet felsorolva...De tök mindegy mi van kint, ha bent ugyanaz. Készülni a következő napra este, várni, hogy ez  most faszább lesz, ma valami maradandót teszek, vagy csak jól csinálok mindent. És ha elfogy a szussz, és-sel nem kezdünk mondatot, akkor van aki bátorít és talán egy lépéssel tovább bírod. Tedd úgy, ahogy gondolod, mutasd azt ,amit gondolsz, csináld jól akármenniyre is utálod a hétköznapi menetet. Akárhogyan is nézzük, mindig két vége lesz...de ha csak a szart veszed észre, akkor csak egy irányba nézel...kell a másik is. Ketten lesznek egy!